Festetics-Inkey Kastély és Kastélypark

A Villabogart büszkesége, a jelenleg felújítás alatt álló Festetics-Inkey Kastély. Kastélyunkat 1853 körül építették klasszicista stílusban. A hozzá tartozó kastélypark felújítása 3 éven keresztül zajlott, mely során kitisztításra kerültek az elhanyagolt területek, virágok, gyümölcsfák kerültek telepítésre, de helyreállításra került az itt található teniszpálya is. A régmúlt tiszteletére mindez régi fotók, illetve tervrajzok alapján.

Az Nagy Odvas Fa

Az itt található, körülbelül 400 fa 10%-a több, mint 100 éves. Ezek közül az egyik legszebb, és legközkedveltebb fánk a Nagy Odvas Fa, melyet az ifjú párok szeretettel használnak szertartáshelyszínéül, illetve egy nagyon aranyos mese szól róla. Az elmúlt években több hazai és külföldi dendrológus is megvizsgálta a fát, mindegyikük egybehangzóan állította, hogy nem látott még ehhez foghatót. Az odú belső magassága 6 méter, külső nyílása 4 méter magas!

Mese az odvas fáról

Történt egyszer hajdanán, hogy a keszthelyi sarok felől érkezett egy hatalmas vihar, ami hatalmas erővel csapott le otthonunkra, és az itt található kastély parkjára.
Órákon át folyamatosan szakadt az eső, dörgött az ég, s mindenütt villámok cikáztak rendületlenül. A falubéliek nyugodtak voltak, mert abban bíztak, hogy a kastély magas kéményei majd megvédik Őket, s elhárítják az arra csattogó villámokat. Még a település nagy öregjei sem emlékeznek ennyi esőre, csak úgy hömpölygött az utcán..széltében-hosszában. Hajnalig tartott az égi veszekedés, majd hajnalban alább hagyott.

Másnap, mikor a falubéliek a vihar pusztítását szemlélték, észre vették, hogy a kastély parkját átszelő patak partján álló vén platán mentette meg őket. Magasabb volt, mint a kastély kéményei, s hatalmas, az égig merészkedő lombkoronája elnyelte a legfélelmetesebb villámok egyikét. Az akkor már nagyon öreg platán szétnyílt, s kiégett. Az egész falu a csodájára járt, s hálával adóztak féltően védelmező lombja előtt.
Ősszel történt mindez, s várták a tavaszt, hogy kihajtson a védelmező fa megannyi ága.
De a fa,
nem ébredt álmából ezen a tavaszon.

A bogátiak bánata lassan csillapodott, elfogadták a védelmező fa akaratát. Továbbra is tisztelték a fát, ezért magára hagyták, nem vágták ki. A nyár folyamán belseje korhadásnak indult.
Különleges formája és a története miatt a gyerekek kedvelt játszóhelye a platán környéke lett. Egy kora őszi estén újra nagy vihar kerekedett, s az akkor is ott időzőknek szemernyi ideje sem maradt fedezékbe vonulni, így bebújtak a platán belsejébe, itt várták meg a vihar elvonultát. Hűvös este volt, s kissé meg is áztak. Hogy elkerüljék a megfázást, tüzet raktak a fa belsejében. Úgy vélték, a fának már nem árthatnak, viszont magukat megvédhetik.

Tavasszal, amikor a természet új erőre kapott, vették csak észre, újraéledő szeretett fájukon az apró levélkéket. Azon az őszi estén a fiatalok tudtukon kívül megmentették a hős fa életét. Kifüstölték, kiégették a gombákat, fertőzéseket a belsejéből. S a fa új életre kelt.
Azóta eltelt több mint 100 év. S minden tavasz magával hozza a csodát, az egyre nagyobb lombú platán zöldellésével. 

 

Ha tetszett a blog bejegyzés, kérlek nyomj egy like-ot, vagy oszd meg a közösségi média oldalain :) köszi :)